Központi része a samott téglákból megépített tűztér. Az égés során keletkezett és innen távozó füstgázok (mérettől és formától függően) 3-10m utat tesznek meg a kályha belsejében megépített füstjáratokban, ahol is a bennük lévő hőenergia nagy részét átadják a járatok falazatának és a kályha köpenyfalát alkotó csempéknek. Ezek a hőt szivacsszerűen magukba szívják és a fűtendő helyiségbe sugározzák. A cserépkályha anyagai porózus szerkezetük révén a hőt rendkívül jól tárolják. Így lehet az, hogy a kályha a felfűtést követő 12.-14. órában is képes hőt sugározni. De ennek alapfeltétele, hogy az építés során ne spóroljunk ki egyes anyagokat - elsősorban a samott téglákra gondolok. Ezek a cserépkályha legjobb hőtározói. Sokan vannak, akik a samott téglát téglával vagy cseréppel helyettesítik. Az így épített kályhák is tökéletesen fűthetnek, csak jóval kevesebb ideig. Erre jó, ha odafigyelünk az építtetésnél. Hatásfokuk elérheti a 70-80%-ot. Folyamatos üzemeltetése ajánlott, napi 1 vagy 2x-i begyújtással.
Fontos tényező a tökéletesen záródó kályhaajtó, ennek hiányában a kályhánk szintén nem fogja a meleget a kívánt ideig tárolni és sugározni.
A cserépkályhák nagytömegű építmények, súlyuk 400-1400kg (de lehetnek ennél nagyobbak is) ezért is képesek az eltárolt hőt órákon át kisugározni magukból.
Nagy tömegük miatt rendkívül fontos, hogy a cserépkályhát csak megfelelő aljzatra építessük. Ez legyen legalább 10-15 cm vastag
Cserépkályha vagy kandalló?
|
Cserépkályha |
Kandalló |
Samott füstjárat |
3-10 m |
Nincs |
Tűzifa felhasználás |
5-10 kg begyújtásonként |
2-10 kg / óra |
Tüzelés a tűztérben |
Reggel és este |
1,5-3 óránként |
Hatásfok |
70-80% körül |
20-50% körül |
Átrakást igényel |
15-20 évente |
Nem |
Üzemeltetése |
Folyamatos |
Szakaszos |
Hőleadás |
Begyújtástól számított 45 percen belül |
A begyújtás után akár 15 percen belul, mig ég a tüz |
Nagy üvegfelület |
Igen, a kémény belső függvényében |
Igen |
Tömege |
400-1400 kg |
300-600 kg |
Vasalt aljzat |
10-15 cm-es vasalt aljzat szükséges |
Nem szükséges |
Cserépkályha üzemeltetése
A tűztérbe betesszük a papírt, gyújtóst, hasábfákat és begyújtunk.
Ha a gyújtós lángra kapott, az ajtót 2 ujjnyi vastag résre nyitva kell hagyni és az ajtón lévő huzatszabályzókat teljesen kinyitni. A tökéletes égéshez ugyanis elegendő levegőt kell a tűztérbe juttatni (nem jó, ha csak pislákol a tűz, éppen hogy csak ég a fa). A berakott fának 1-1,5 óra alatt intenzíven le kell égnie. Ezt követően a kályhaajtót légmentesen bezárjuk, a levegőszabályzó nyílásokat teljesen elzárjuk, így a kémény felé megszűnik a hőlégáramlás. Ezután órákon át sugározza a meleget a szobába, a fokozatosan átforrósodó 4-14 mázsa tömegű kályhánk, melynek hőleadását a tűztérben lévő 600-700°C-os parázs belülről folyamatosan táplálja.
Fontos, hogy bezárni a kályha ajtót csak akkor szabad, ha a fa lánggal már sehol sem ég, kizárólag kékes izzással körülvett parázs van a tűztérben.
Kályhánk az ajtó bezárása után kezd el igazán ,,dolgozni".
Begyújtásonként (tűztér és kályhanagyságtól függően) 5-10kg tűzifát égetünk el a kályha felfűtéséhez (ez a már 2 éve kivágott és összehasogatott fára vonatkozik).
Minden cserépkályha csak egy bizonyos hőmennyiséget képes magába szívni, eltárolni, majd a környezetébe kisugározni. Hiába tüzelünk el kályhánkban akár óránként újabb és újabb adag tűzifát, semmivel sem fog jobban fűteni, mint ha csak reggel és este 1-1,5 órát tüzelünk benne.
Átrakás
A cserépkályhát száraz, keményfával történő és folyamatos, egyenletes fűtés mellett elegendő 15-20 évente átrakni. Az átrakásra azért van szükség, mert a kályhát alkotó és összetartó belső anyagok idővel a napi szintű hőingadozás következtében elöregednek, meggyengülnek, megrepedeznek és veszítenek szilárdságukból. A kályhacsempék fugái kipotyoghatnak, megnyílhatnak, a kályha ajtó vagy egyes csempék kimozdulhatnak. Átrakás alkalmával a cserépkályhát lebontjuk, elöregedett anyagait - a csempék kivételével - mind kidobjuk és teljesen új belső anyagokból és a kitisztított csempékből, újra felépítjük.
Tüzelőanyag
Napjainkban a cserépkályhák és kandallók jellemző tüzelőanyaga a fa. A legmegfelelőbb a száraz, keményfa. Ezalatt a már legalább 2 éve kivágott összehasogatott és a szabadban szellős, fedett helyen tárolt keményfát értjük. Ha 2 évig nem is áll módunkban szárítani, azt mindenképen tegyük meg, hogy tavasszal szerezzük be az őszi, téli tűzifánkat, hogy legalább 0,5 évet száradjon. A frissen kivágott fa nedvességtartalma akár 60-65% is lehet. Az ilyen fának, pedig nagyon csekély a fűtőértéke, mivel az égés során keletkezett hőmennyiség jelentős része a fa víztartalmának az elpárologtatására fordítódik, nem pedig a szobák fűtésére.
A keményfák (tölgy, bükk, akác, kőris, éger) sokáig égnek, jól tartják a parazsat, kevés a hamujuk, fűtőértékük magas.
A puhafák (fenyő, nyír, nyár, hárs, jegenye) gyorsan elégnek, hamar kihűl a parazsuk, sok a hamujuk, fűtőértékük alacsonyabb.
Kémény
A kémény belső keresztmetszete ne legyen kisebb, mint a beépítendő kandallóbetét füstcsőcsatlakozása. Cserépkályháknál a kályhaajtó maximális nagyságát elsősorban a kémény belső átmérője határozza meg.
A kémény magassága a tűztalajtól számítva minimum 5-6 m legyen.
A kémény tisztító ajtaja elé kályhát építeni tilos.
Zárt tűzterek kéménybe történő bekötésekor előnyösebb a - függőleges kürtőhöz képest, a 45 fokos szögben történő becsatlakozás, de a 90 fokos is teljesen elfogadható. Cserépkályhához elegendő a 14x14cm belső átmérőjű kémény. Nagyobb kályhaajtónál viszont elengedhetetlen a 18, 20, 25 cm belső átmérő.
A kisebb teljesítményű tűzterek beköthetők 14x14cm-es kéménybe, de a nagyobb teljesítményűekhez 20, 25 cm-es szükséges.